Csaknem fél évszázadon át folyamatosan zsugorodott az Amerika erős gerincét alkotó középosztály. Az elnökválasztási kampányban a jelöltek a középosztály aggodalmait igyekeznek megfogalmazni, miközben a magas jövedelműek éppen pénzügyi erejüknél fogva hatásosan tudják befolyásolni a politikusok ígéreteit és tetteit.
A washingtoni Pew Research Center most decemberben publikálta új tanulmányát, amely kimutatja, hogy az alacsonyabb és a magasabb jövedelmű háztartásokban többen élnek, mint a középosztályhoz tartozókban. Az előbbi két csoportba 121,3, utóbbiba 120,8 millió ember sorolható. Arányuk gyakorlatilag ötven százalékra esett az 1971-es 61 százalékról, amikor még nyolcvanmillióan kötődtek a középosztályhoz, s csupán 51,6 millióan a szegényebb és gazdagabb táborhoz. Az utóbbi évtizedekben inkább a gazdagok jártak jól, és nem feltétlenül szegényedtek el a szegények.
A középosztály a hetvenes évek elején a háztartások jövedelmének 62 százalékát mondhatta magáénak, míg a magasabb jövedelmű rétegek 29, a szegényebbek 10 százalékkal részesedtek. Mára azonban a középen lévők a jövedelemnek csak a 43 százalékát szerzik meg, míg a gazdagok a 49, a szegények viszont csak a kilenc százalékát. Mint a Pew kutatói írják, ez a gazdasági fejlődés eredménye is lehetne, azonban a középosztály nemcsak számarányában hanyatlott, hanem ezen háztartásoknak a mediánjövedelme négy százalékkal csökkent 2000 és 2014 között, az adóssággal értelemszerűen csökkentett vagyona pedig 28 százalékkal esett vissza a nagy recesszió és a lakáspiaci válság miatt.
A középosztály vagyona a nagy recesszió kirobbanásáig, 1983 és 2007 között 95 ezerről 161 ezer dollárra emelkedett, majd a válságban 98 ezerre zuhant vissza. A magas jövedelműek vagyona viszont 323 ezerről 730 ezerre bővült, s csupán 650 ezerre mérséklődött, ami így is duplája az 1983-as szintnek.
Forrás: vg.hu
BankWeb kiegészítés:
Sajnos a jövedelmi különbségek növekedése és a középosztály elolvadása nem amerikai jelenség. Így alakult ez Magyarországon és az EU országok többségében is. A válság a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket pedig szegényebbé tette.
Véleményem szerint a kormányokba szorulhatott volna kicsit több “szociális érzékenység”. A válság hatásainak enyhítésére tett intézkedések egyértelműen a pénzügyi rendszer megerősítése, a gazdasági folyamatok (növekedés minden áron) élénkítése irányába mutattak és az amúgy is magas államadósság mellett állami beruházásokra, szociális kiadásokra keveset költöttek. De tény az is, hogy szélesedik az a réteg, aki el van egy minimális életszínvonalon és nem hajlandó komolyabb erőfeszítésre a magasabb jövedelem, életszínvonal érdekében. Inkább csak vár valami csodára és nem vállal nagyobb erőfeszítést, lemondást egy talán arányában kisebb életszínvonal emelkedésért.
A magas munkanélküliséget a közmunka és képzési programok nem csökkentették érdemben, viszont a munkáltatók megtehették, hogy nem emelték érdemben a béreket – hiszen sok területen túlkínálat van a munkaerőpiacon. Sehol sem találják annak a konfliktusnak az ellenszerét, hogy a munkanélküliséget állandósító képzetlen, alkalmazkodni nem tudó, idősödő munkavállalók mellett bizonyos szakmákban kifejezetten komoly munkaerő hiány lép fel. A legnagyobb gond az, hogy a fiatalok megfelelő képzés és “munkavágy” nélkül lépnek ki a nagybetűs életbe az iskolapadból: az értékrendjük átalakul, csak nagyobb pénzért lennének hajlandóak dolgozni (mondják), nem szakmát akarnak, hanem kényelmes, jól fizetett irodai állást. Egyre tovább ülnek az iskolapadban és egyre tovább tartatják el magukat a szüleikkel.
Tehát a munkapiac folyamatai mögött egy komoly értékválság áll – a tisztességes munka, a kiemelkedő szaktudás, a türelmes, kitartó munkavégzés ma nem érték.
Ismerje meg a világot, építse tudatosan a jövőjét. Befektetési döntése meghozatala előtt kérjen tanácsot vagy jöjjön el a Befektetői Iskola előadásaira.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: